Tizenegy

Castiel

 - Mér nem koptattad le őket csak úgy simán? - puffogtam
 - Mer őket nem lehet "csak úgy simán" lekoptatni! - sóhajtott Castiel
 - De gy most én leszek az utálat tárgya! - löktem meg
 - Jaj, mintha az annyira érdekelne téged! - lökött vissza.
Az udvaron sétáltunk át az edző csarnokig. A hó apró pelyhekben hullott, az idő hideg volt. Én wendigo létemhez híven elképesztően jól éreztem magamat a hó esésben, és még talán melegem is volt.
 - Pedig én Kentinnel akartam menni! - néztem rá durcásan
 - Mi az? - nevetett fel a démon - Csak nem belezúgtál a gyíkocskába?
 - Ne hívd gyíkocskának! - boxoltam bele a vállába
Ő csak elvigyorodott, és megrázta vörös sörényét.
Jobban megnéztem magamnak ezt a srácot. Habár a Téli Éjszakára inkább kéket vett fel mindenki, ő piros ingben, és fekete öltönyben, illetve farmerban volt, ami jól harmonizált vörös hajkoronájával és szürke szemével. Most már határozottan megértem Ambert és Deboraht. Ez a srác elképesztően jól néz ki. De ami a természetét illeti...
beléptünk az edző csarnokba, ami nem mellesleg tök üres volt. Semmi dísz, és egyetlen élőlény sem volt ott rajtunk kívül.
 - He? - vágtam egy grimaszt. - Azt mondtad itt lesz a bál...
Castiel elvigyorodott, és közelebb lépett hozzám.
 - Héhéhéhéhééééééééé - kinyújtottam magam előtt a kezeimet, és hátráltam - Ha meg próbálnál meg erőszakolni, közlöm veled, hogy wendigo vagyok. 5 centis karmokkal, és 10 centis agyarakkal. Rohadtul de letépem a bőrt az arcodról ha hozzám mersz nyúlni!
Ő csak szélesebben vigyorgott, ezzel kivillantva hegyes fogsorát. Közelebb lépett, és megölelt, ezzel lefogva csapkodó karjaimat, amik végén, az ujjaimon ott csillogtak ezüst szín karmaim.
 - Te meg mi a francot csinálsz? - hebegtem kétségbeesetten
Ő hozzányomta az ajkát az ütőeremhez.
 - Ne hogy megharapj...! - ekkor elengedett, és hátrébb lépve mosolyogva végig mért úgy, ahogy a művész csodálja meg az alkotását.
 - Belehaltál? - kérdezte végül
Tenyeremet a nyakamra helyeztem, és elvörösödve megráztam a fejem.
 - Mi volt ez?!
 - A démonok csókja. - válaszolt, majd kihúzott a csarnokból.

Visszasétáltunk a kastélyba, és egy fáklyákkal kivilágított, vörös szőnyeges folyosón indultunk el.
 - A Lovag teremben van a bál. - mondta a srác - Azt hittem magadtól is tudod, ezért lepődtem meg, hogy elhitted hogy a csarnokban van.
 - Nem mondott senki semmit se ezzel kapcsolatban. - vontam vállat, és óvatosan megérintettem a nyaki ütőeremet.
Beléptünk a Lovagterembe. Az egész tele volt mindenféle estélyi ruhába öltözött lánnyal, és szmokingos fiúkkal.Integettem Kentinnek, Kimenek és Violának, akik rögtön oda is rohantak hozzánk.
 - Váó, csajszi! - kacsintott rám Kim - Nem is csodálom, hogy ilyen dögös kinézettel összeszedted magadnak Castielt!
 - Igen, rettentő csinos vagy! - mosolygott Viola is
 - Ti.. együtt jöttetek? - nézett rám, és a vörösre zavartan Kentin
 - Aha. - bólintottam egykedvűen
 - Látom, nem igen nagy a lelkesedésed! - csapott a vállamra nevetve Kim
 - Csak álrandi ez! - sóhajtottam - Megmentettem az aranyos Ambertől és Deborahtól! Ezért még jössz egyel, ugye tudod? - fordultam Castiel felé.

Rosalya

Ő csak vigyorogva bólintott. Jesszus, mennyit vigyorog ez!
 - Asaaaa! - ugrott a nyakamba Rosalya
 - Rosaaa! - öleltem meg nevetve a havernőmet
 - Castiellel jöttél?
 - Jah... - sóhajtottam.
Ittunk egy kevés puncsot, majd Rosát felkérte Leigh táncolni. A fekete hajú srác megbökte Castielt, aki véve az adást engem is felkért.
Amikor a tánctérre értünk, egy lassú szám indult el. Ilyen az én szerencsém! Sarkon fordultam, mondtam Castielnek, hogy majd pörgős számnál táncolunk. De ő elkapta a csuklómat, és magához rántott.
Így esett meg, hogy életem első romantikus, lassú táncát Castiellel kellett megélnem. Nem elég, hogy Arminnal csókolóztam először, de még ez is... ! Tényleg el van cseszve a szerelmi életem!
De mindent összevetve egész jó volt.
Már kb 9 óra lehetett, amikor szem elől vesztettem a "páromat".
 - Hé, Kim! Nem láttad Castielt?
 - Kiment az erkélyre!
Megköszöntem a havernőmnek, és megcéloztam az erkélyt.
Az idő hűvös volt, a hóesés már elállt. A vörös levetette a zakóját, és a korlátnak, vagy mi a szösznek neki támaszkodva cigizett. A démon jelei látszottak a nyakán, a szeme fekete alapon vörös volt.
 - Ajj - sóhajtottam - Miért nem bírsz magaddal? - drámaian hátra hajtottam a fejemet, és a homlokomra raktam a kezemet.
Hát igen. Elég jó kedvem lett a koktéloktól. DE nem voltam részeg! Szimplán csak jobb kedvem lett!
 - Csend legyen, cica! - nézett rám összehúzott szemekkel - Nem veszed észre, hogy zavarsz?
 - Hűtsd le magad, vörös! - néztem rá mérgesen
 - Mér nem hűtesz le te engem? - perverzen elvigyorodott, és magához rántott. Át ölelte a derekamat. Fürkésző tekintettel nézett a szemeimbe. Szívott egyet a cigijéből, és az arcomba fújta a füstöt.
 - Barom! - köhögve megütöttem a mellkasát, és próbáltam elhúzódni tőle, de nem engedte.
 - Ne! Azt akarom, hogy a közelemben maradj! - Na jó... úgy néz ki, neki is a fejébe szállt a pia. - Olyan jó hideg vagy!
 - Ha azt akarod, hogy itt maradjak, köpd ki azt a francot! - mutattam a cigijére.
Engedelmesen elnyomta a füstölgő izét a korláton.
 - Asina... miért nem mutatod meg a képességedet? - kért egy édes mosoly kíséretében, ami egy kicsit ijesztően hatott a démon szemeivel együtt.
 - Mi van? - nevettem fel idegesen - Azt akarod, hogy széttépjelek, vagy mi a franc?
 - Nem. Nem a támadásodat kértem. A képességedet. - közel hajolt, és a fülembe suttogott - Fagyazd le a véremet!