Tizenegy

Castiel

 - Mér nem koptattad le őket csak úgy simán? - puffogtam
 - Mer őket nem lehet "csak úgy simán" lekoptatni! - sóhajtott Castiel
 - De gy most én leszek az utálat tárgya! - löktem meg
 - Jaj, mintha az annyira érdekelne téged! - lökött vissza.
Az udvaron sétáltunk át az edző csarnokig. A hó apró pelyhekben hullott, az idő hideg volt. Én wendigo létemhez híven elképesztően jól éreztem magamat a hó esésben, és még talán melegem is volt.
 - Pedig én Kentinnel akartam menni! - néztem rá durcásan
 - Mi az? - nevetett fel a démon - Csak nem belezúgtál a gyíkocskába?
 - Ne hívd gyíkocskának! - boxoltam bele a vállába
Ő csak elvigyorodott, és megrázta vörös sörényét.
Jobban megnéztem magamnak ezt a srácot. Habár a Téli Éjszakára inkább kéket vett fel mindenki, ő piros ingben, és fekete öltönyben, illetve farmerban volt, ami jól harmonizált vörös hajkoronájával és szürke szemével. Most már határozottan megértem Ambert és Deboraht. Ez a srác elképesztően jól néz ki. De ami a természetét illeti...
beléptünk az edző csarnokba, ami nem mellesleg tök üres volt. Semmi dísz, és egyetlen élőlény sem volt ott rajtunk kívül.
 - He? - vágtam egy grimaszt. - Azt mondtad itt lesz a bál...
Castiel elvigyorodott, és közelebb lépett hozzám.
 - Héhéhéhéhééééééééé - kinyújtottam magam előtt a kezeimet, és hátráltam - Ha meg próbálnál meg erőszakolni, közlöm veled, hogy wendigo vagyok. 5 centis karmokkal, és 10 centis agyarakkal. Rohadtul de letépem a bőrt az arcodról ha hozzám mersz nyúlni!
Ő csak szélesebben vigyorgott, ezzel kivillantva hegyes fogsorát. Közelebb lépett, és megölelt, ezzel lefogva csapkodó karjaimat, amik végén, az ujjaimon ott csillogtak ezüst szín karmaim.
 - Te meg mi a francot csinálsz? - hebegtem kétségbeesetten
Ő hozzányomta az ajkát az ütőeremhez.
 - Ne hogy megharapj...! - ekkor elengedett, és hátrébb lépve mosolyogva végig mért úgy, ahogy a művész csodálja meg az alkotását.
 - Belehaltál? - kérdezte végül
Tenyeremet a nyakamra helyeztem, és elvörösödve megráztam a fejem.
 - Mi volt ez?!
 - A démonok csókja. - válaszolt, majd kihúzott a csarnokból.

Visszasétáltunk a kastélyba, és egy fáklyákkal kivilágított, vörös szőnyeges folyosón indultunk el.
 - A Lovag teremben van a bál. - mondta a srác - Azt hittem magadtól is tudod, ezért lepődtem meg, hogy elhitted hogy a csarnokban van.
 - Nem mondott senki semmit se ezzel kapcsolatban. - vontam vállat, és óvatosan megérintettem a nyaki ütőeremet.
Beléptünk a Lovagterembe. Az egész tele volt mindenféle estélyi ruhába öltözött lánnyal, és szmokingos fiúkkal.Integettem Kentinnek, Kimenek és Violának, akik rögtön oda is rohantak hozzánk.
 - Váó, csajszi! - kacsintott rám Kim - Nem is csodálom, hogy ilyen dögös kinézettel összeszedted magadnak Castielt!
 - Igen, rettentő csinos vagy! - mosolygott Viola is
 - Ti.. együtt jöttetek? - nézett rám, és a vörösre zavartan Kentin
 - Aha. - bólintottam egykedvűen
 - Látom, nem igen nagy a lelkesedésed! - csapott a vállamra nevetve Kim
 - Csak álrandi ez! - sóhajtottam - Megmentettem az aranyos Ambertől és Deborahtól! Ezért még jössz egyel, ugye tudod? - fordultam Castiel felé.

Rosalya

Ő csak vigyorogva bólintott. Jesszus, mennyit vigyorog ez!
 - Asaaaa! - ugrott a nyakamba Rosalya
 - Rosaaa! - öleltem meg nevetve a havernőmet
 - Castiellel jöttél?
 - Jah... - sóhajtottam.
Ittunk egy kevés puncsot, majd Rosát felkérte Leigh táncolni. A fekete hajú srác megbökte Castielt, aki véve az adást engem is felkért.
Amikor a tánctérre értünk, egy lassú szám indult el. Ilyen az én szerencsém! Sarkon fordultam, mondtam Castielnek, hogy majd pörgős számnál táncolunk. De ő elkapta a csuklómat, és magához rántott.
Így esett meg, hogy életem első romantikus, lassú táncát Castiellel kellett megélnem. Nem elég, hogy Arminnal csókolóztam először, de még ez is... ! Tényleg el van cseszve a szerelmi életem!
De mindent összevetve egész jó volt.
Már kb 9 óra lehetett, amikor szem elől vesztettem a "páromat".
 - Hé, Kim! Nem láttad Castielt?
 - Kiment az erkélyre!
Megköszöntem a havernőmnek, és megcéloztam az erkélyt.
Az idő hűvös volt, a hóesés már elállt. A vörös levetette a zakóját, és a korlátnak, vagy mi a szösznek neki támaszkodva cigizett. A démon jelei látszottak a nyakán, a szeme fekete alapon vörös volt.
 - Ajj - sóhajtottam - Miért nem bírsz magaddal? - drámaian hátra hajtottam a fejemet, és a homlokomra raktam a kezemet.
Hát igen. Elég jó kedvem lett a koktéloktól. DE nem voltam részeg! Szimplán csak jobb kedvem lett!
 - Csend legyen, cica! - nézett rám összehúzott szemekkel - Nem veszed észre, hogy zavarsz?
 - Hűtsd le magad, vörös! - néztem rá mérgesen
 - Mér nem hűtesz le te engem? - perverzen elvigyorodott, és magához rántott. Át ölelte a derekamat. Fürkésző tekintettel nézett a szemeimbe. Szívott egyet a cigijéből, és az arcomba fújta a füstöt.
 - Barom! - köhögve megütöttem a mellkasát, és próbáltam elhúzódni tőle, de nem engedte.
 - Ne! Azt akarom, hogy a közelemben maradj! - Na jó... úgy néz ki, neki is a fejébe szállt a pia. - Olyan jó hideg vagy!
 - Ha azt akarod, hogy itt maradjak, köpd ki azt a francot! - mutattam a cigijére.
Engedelmesen elnyomta a füstölgő izét a korláton.
 - Asina... miért nem mutatod meg a képességedet? - kért egy édes mosoly kíséretében, ami egy kicsit ijesztően hatott a démon szemeivel együtt.
 - Mi van? - nevettem fel idegesen - Azt akarod, hogy széttépjelek, vagy mi a franc?
 - Nem. Nem a támadásodat kértem. A képességedet. - közel hajolt, és a fülembe suttogott - Fagyazd le a véremet!

Tíz

A bál napja gyorsan eljött. Rosalyának persze kitálaltam, hogy mi is történt köztem és Armin között. A drága persze kinevetett, hogy túl bonyolítom az egészet. Arminnal párszor összeakadtam a folyosón, az ebédlőben, a könyvtárban, az udvaron, az előcsarnokban... Jó, konkrétan rengetegszer akadtam vele össze. Ő mindig rám mosolygott, én legszívesebben pofon vágtam volna, de türtőztettem magamat.
A bál előtt 2 órával elkezdtünk készülődni.
 - Neked Leigh a kísérőd, igaz Rosa? - kérdeztem a barátnőmet, miközben fésülködtem
 - Aha. te Arminnal mész, nem?
 - Hülye vagy?! FÚJ! - vágtam egy grimaszt
 - De hát a héten annyit voltál vele, meg amúgy is...
 - Ne. Hogy. Ki. Mondd. - néztem rá szikrázó szemekkel - Egyedül megyek. Magy leszek Kimmel, meg Kentinnel oszt cső!
 - Nekik nincs partnerük?
 - Kimnek nem tudom van e. De Kentinnek nincs...
 - Akkor miért nem mentek együtt? - vágott a szavamba
 - Hm... nem is tudom... de most már késő lenne megkérdezni, nem? - letettem a fésűmet, majd elkezdtem öltözni.
 - De hogy is! - mosolyodott el - Kérdezd meg! na! Gyerünk! Gyorsan öltözz fel!

 - Megyek, megkeresem Kentint! Majd a bálon találkozunk! - intettem búcsút Rosalyának, majd rohantam is le a lépcsőn Kentinék folyosóján.
Mindenki báli ruhában volt már. Láttam a Bs lányokat is. Eléggé ribancosak voltak, de ez már csak ilyen. A szőke és a barna hajú, asszem Amber és Deborah, eléggé dühösen néztek egymásra, és ők is a fiúk emelete felé tartottak. Vajon min veszhettek össze?
Már az E folyosón voltunk (vagy is Kentin folyosóján) amikor Amber megtorpant, és felcsillant a szeme. Én és Deborah követtük a pillantását.
 - CASTIEEEEEL! - visított elképesztően magas hangon Amber. Oké, ő tuti hárpia!
 - Francba... - szisszent fel a vörös fiú mögöttem
 - Castiiii - villantott meg egy kis cica arcot Deborah - Ugye velem jössz a bálba, és nem ezzel!
 - Hé! te az exe vagy! Még szép, hogy nem veled megy, ha nem velem! - húzta ki magát Amber.
 - Ümmm... - Castiel az ajkába harapott - Bocsi, lányok, de már van partnerem!
 - Még is kicsoda? - villant meg egy csalódott szikra Amber szemében
 - Asa! - a vállamra tette a kezét.
Hitetlenkedve pillantottam rá, mire ő könyörgően nézett vissza rám.
A fene azt a jó szívemet!
 - Igen. - vágtam egy grimaszt - Én megyek Castiellel a bálba.

Kilenc

 - Jézusom! Armin! Mi a francot művelsz?! - löktem el magamtól, majd egy erőteljes mozdulattal letöröltem a számat az alkarommal.
 - Valahogy el kellett hallgattatnom! - sóhajtott - Meg amúgy is! Igazán visszacsókolhattál volna! Ennyivel azért jössz nekem, hogy összetörted a PSPmet! - bökött a készülék szét roncsolódott darabjaira.
 - De... - elsápadtam. Jobban is, mint amilyen sápadt alapból vagyok.
 - Mi van? - nézett rám kissé unottan - Azt ne mondd, hogy még soha nem csókolóztál!
 - Hát... - hajtottam le a fejemet
 - Óóóó - egy gonosz vigyor terült el az arcán - Szóval, jegescicának én voltam az első!
 - Ne hívj így! - a fejem teljesen elvörösödött. Jesszusom! Legszívesebben elsüllyednék!
 - Hmm... a tény, hogy én lettem megtisztelve, az első csókoddal magában is elég a PSPmért cserébe. De azért még vissza csókolhattál volna...
 - De ajjjjj! - fogtam a fejem - Ezt most muszáj volt? Nem lett volna elég, ha mondjuk pofán vágsz? vagy nemes egyszerűséggel befogod a számat?
 - Be fogtam én a szádat! - vigyorgott perverzen
 - Nem úgy gondoltam! - pillantottam ár haragosan
 - De igazán visszacsókolhattál volna...
 - Ahj! - mérgesen felmorrantam, majd megmarkoltam a pólója nyakát, és lehúztam magamhoz...
És olyat tettem, amit hogy ha nem vakít el a düh, biztosan nem csináltam volna!
MEGCSÓKOLTAM!
Igazából nem akartam olyan nagyon elnyújtani... de amikor elhúzódtam volna, Armin átkarolta a derekamat, és magához húzott.
Kb. 5 perc múlva sikerült el löknöm magamtól.
 - Bleh! - törölgettem a számat - Nem elég hogy az első, de már a MÁSODIK csókom is a tied! Basszuuuuuuus! Ennyire elcseszett szerelmi életem még nekem se lehet!
 - Hát, te se csókolsz valami jól, bogaram!
 - Jaj, szűnj már meg egy kicsit! - kiabáltam rá - Miért nem löktél el, vagy valami?!
 - Hé! Ennyi csak jár nekem, a ripityára törött játékomért! - emelte fel a kezét védekezően - Meg amúgy is... kíváncsi voltam, hogy hogyan csókolsz!
 - Ahj! - körbe néztem, és felkaptam egy felmosó vödröt, és a kezébe nyomtam - Itt egy vödör, hord el magad! Vagy tőlem a fejedre is húzhatod, csak maradj már egy kicsit!
A fiú vállat vont, és elfeküdt a földre.
 - Te meg mit csinálsz? - néztem rá megrökönyödve
 - Fekszek. - nézett rám unottan.

 - Na jóóóóóóóóóóóóóóóól van! - kiabált rám Rosalya, amikor beléptem a szobánkba - Te még is mi a francot csináltál Arminnal?!
 - Mi van?! - Jesszus! Ez honnan tudja?
 - A biosz teremben voltam, ami a kémia labor mellett van. Azt tudtam, hogy Armin ott bujkál. De aztán ajtó csapódás, csönd, kiabálás, csönd, röhögés, kiabálás, csönd, kiabálás, csend, és ajtó csapódás. Ja, meg hirtelen megrepedezett a biosz terem fala. Mi a francot csináltatok ti?!
 - Eh... hát... - dörzsölgettem a halántékomat
 - Asa...! Megértem, ha a kábulatodról nem akarsz beszélni. Kellemetlen. Tudom, nekem is volt. Nem valami nagyszerű érzés. De idővel hozzá lehet szokni a tudathoz...
 - Neked is volt?! - néztem a havernőmre kikerekedett szemekkel, és reménykedtem benne, hogy nem veszi észre a kétségbeesett téma váltásomat.
 - Aha. Megakartam tépni még általánosban egy varázsló csajt. De az megijedt, és kábulatot küldött rám. 12 óráig tartott! Jesszusom! Ha még szép lett volna a szeme...! Tudod, mekkora szerencséd volt, hogy olyan szép szemeket láttál, mint amilyen Arminnak van?! De annak a lánynak veszett csúnya nemondommilyen barna szemei voltak! És 11 órán keresztül azt kellett néznem! - elborzadt
 - 11? Nem azt mondtad, hogy 12 óráig tartott?
 - A maradék 1 óra az a belátás. Egy réten feküdtem, és odajött hozzám egy kicsi, fehér róka. Azt mondta, hogy ő a lelkem. Megkért, hogy vigyázzak magamra, mer minden lelki sérülés egy nyílvessző, ami átszúrja az ő testét. Ha már túl vagy azon a hülye érzésen, elmondhatnád, hogy neked milyen volt! - mosolyodott el.
Hát jó...
 - Egy tengerparton sétáltam. Aztán egy hang kezdett el kérdezgetni, hogy fáj-e? Mondtam neki, hogy jelenleg nem fáj semmim, erre mondta hogy mondjam majd meg neki ha fáj, mer tudni akarja. És tudod miért akarja tudni? Mert kék vagyok! - forgattam a szemeimet.
 - Nem láttál semmilyen állatot?
 - Nem. Csak a tengerpert volt, a sziklák meg az a hang...
 - A vízből jött?
 - Nem. Minden honnan.
 - Mondanám, hogy lehet egy hal a lelked. De amennyire ismerlek, ez lehetetlen. Meg amúgy is, ha hal is lenne, akkor oda hívott volna magához. Látnod kellett volna. Ez furcsa...
 - De ugye nem kell jelenti senkinek se? Nem akarok semmilyen kísérletet még egyszer! - öleltem át magamat.
 - Hogy érted azt, hogy még egy? - nézett rám értetlenül Rosa
 - Hát úgy, hogy már volt részem ilyesmiben, és nem épp valami jó emlékeim vannak róla! Hogy más hogy érteném?!
Rosa vágott egy grimaszt. éreztem, hogy veszettül érdekli, hogy milyen kísérletben volt részem. De nem kérdezett, amiért rettentően hálás vagyok. Majd egyszer elmesélem neki, ha itt lesz az ideje... talán...
 - Nos, - törte meg végül a csendet - Felpróbáljuk a báli ruhákat?
Elvigyorodva bólintottam.

Nyolc

 - Oh, szia Asa! - integetett Kentin az előcsarnokban.
Rosa elrohant a saját szerzeményeivel Leighhez, megmutogatni, hogy milyenjei vannak.
 - Hali! - intettem neki, és már rohantam is volna tovább. De ekkor rádöbbentem, hogy fogalmam sincs, hogy hol keressem Armint. - Öööö... Kentin... Ugye ismered Armin Blackwoodot?
 - Aha. A mágus gyerek. - bólintott - Azon az emeleten lakik Alexyvel egy szobába, mint én. Mer?
 - Figyu... nem tudod, hogy hol van? Szeretnék vele beszélgetni egy kicsit!
 - Óóó... Ööö... - kicsit habozott. Pár másodpercre valami megvillant a szemében, de túl gyorsan eltűnt ahhoz, hogy meg tudjam mi volt az. -Persze, tudom hol van. Az M folyosón, a kémia teremben. Oda szokott ilyen tájt elbújni...
 - Rendben! - mosolyogtam rá a fiúra - Ezer köszi! Egyel jövök neked!
 - Áh, semmiség... - kicsit mintha el vörösödött volna...
Búcsút intettem neki, és felrohantam a lépcsőn, egyenest az M folyosóig.
Már előre sajnálom, ezt az Armint! Elég rendesen össze fogom karmolászni az arcocskáját! Igen... annyira, hogy utána 2 hétig ki se merje dugni azokat a kék szemeit a szobájából!
Feltéptem a kémia labor ajtaját. A terem üres volt. De csak a szememnek. Az érzékeim érezték, hogy nem vagyok itt egyedül. Becsuktam az ajtót a hátam mögött, és bezártam. A kulcsot a far zsebembe süllyesztettem. Beljebb sétáltam, egészen a tanári asztalig. Igaz, hogy tudtam, hogy van itt valaki, de még mindig nem láttam semmi gyanúsat. Igaz, hogy a szemeimből a színanyagot kispórolták, de sokkal élesebb a látásom, mint az embereknek!
 - Szia, Asina!
A hang a hátam mögül jött. Megpördültem.
Mi... ez... NEM LEHET!
Armin ült mögöttem egy széken. Teljesen nyugodtan, mintha eddig is ott ült volna. PEDIG NEM!
 - Na, mi az cica? Ki fog rajtad a mágia? - vigyorgott rám - Hé! Ez rímelt! - röhögött fel. Majd bugyuta viccén nevetgélve újra neki kezdett a PSPzésnek.
 - Khm... - köszörültem meg a torkomat. - Armin. Kérlek...!
 - Hm? - fel sem nézett a játékából.
 - Armin...! - hangom egyre ingerültebb lett.
 - Mi van? - még mindig nem nézett rám.
Eléggé gyűlölöm, ha nem figyelnek rám.
Ki kaptam a kezéből a készüléket, és egy erőteljes mozdulattal a falhoz vágtam. Egy reccsenéssel megadta magát, és ketté tört, majd a földre hullott kis repedéseket hagyva maga után a falon.
 - Hé! - ugrott fel - Ez mire volt jó?!
 - Beszélgessünk! - egy fanyar vigyort villantottam meg.
 - Miről is?! - ellenségesen összehúzta a szemét.
 - Miért is küldtél rám kábulatot hétfőn, KFSen? - erősen megmarkoltam egy széktámláját, ezzel megakadályozva, hogy észre vegye remegő kezeimet.
Várjunk csak... ! Miért is remegek én? Szinte teljesen biztos, hogy fizikailag erősebb vagyok nála... Hé! Mi az hogy SZINTE?! Miket zagyválok itt?!
 - Mert olyan kis ari voltál! - nevetett fel.
 - MI VAN?! - bődültem fel.
 - Ahogy ott álltál... Olyan kis szerencsétlenül! Istenem, muszáj volt kipróbálnom rajtad! - mosolyogva nézett rám.
 - Aha. Vágom! - csaptam egyet az asztalra - Ezért küldtél el egy aranyos kis kirándulásra valami tengerpartra, hogy aztán beszélgessek egy hanggal, ami közölte vele, hogy szóljak neki ha fáj! Mer érdekli őt, hogy nekem mikor fáj, és azért, mert kék vagyok! Mintha lenne bennem bármi kék! Komolyan! Nem lát a szemétől?! Mintha lenne bármily csekély kis szín anyag ebben a nyomorult testben! - mutattam magamra - Még a szemembe se jutott annyi, hogy legalább a pupillám fekete legyen! Nem hogy egyáltalán egy aprócska kék folt is legyen rajta! Különben is! mit érdekli őt, hogy mikor fáj nekem bármim is?! Mi ez a szatír duma? Komolyan! Mintha szexuálisan zaklatna! Meg te és az a kék szemed! Tudod, milyen nyomasztó az, amikor a tök sötétben csak kettő hideg, kék szem golyót látsz?! Egyenesen téged bámulnak! Te meg csak ott fészkelődsz, de nem bírsz semmit se csinálni! Még a szemedet se tudod becsukni, hogy el takard! Az Isten szerelmére, mer már csukva van! Annyira...
Armin forgatta a szemét, majd megragadta a karomat, előre hajolt, és megcsókolt.

Hét

Másnap Rosával elkéredzkedtünk az igazgatónőtől, hogy had mennyünk be a városba báli ruhát venni. Drága jó Rosalynak persze volt ruhája, de mint jó barátnő, és lelkes boltkóros eljött velem.
 - Nos, az albínóságodat nézve, lehet, hogy valami piros lenne jó, nem gondolod? - nézegette a kínálatot
 - Nem tudom... Igazság szerint, nekem fogalmam sincs arról, hogy mit gondolok.
 - Válassz valamit, ami tetszik. De pirosat. Megnézzük, hogy az milyen lenne. - utasított a fehér hajú, és ő maga is bele vetette magát a ruhákba.
Rosalya reakciói többnyire negatívak voltak  ruhákra, amiket választottam, de azért néhány meg is tetszett neki.

 - Asa! Most komolyan ezt akarod felvenni?! Te jó ég! Úgy nézel ki benne, mint a dédnagyanyám!
 - Nem is tudtam, hogy Fehér Holló volt a dédnagyanyád...
 - Ne pimaszkodj!

 - Na, ez egy fokkal jobb már... de olyan ducinak nézel ki benne!
 - Tudod, az acél csontozat miatt nem egy pehely súlyú  wendigo..
 - Nem úgy! Mondom kinézel! Mindegy! Keress másikat!

 - Hm... Ez egész jó! Csak valahogy olyan...
 - Ribancos?
 - Kihívót akartam mondani, de a te szavad jobban le írja! Túlon túl bögyösnek nézel ki benne!
 - De csak ez a 3 fajta vörös ruha van...
 - Akkor nézz valami rózsaszínt!

 - Jesszus! Ugye vágod, hogy ez a cucc lényegében teljesen átlátszó?!
 - Mi?! Komolyan! Azonnal leveszem!
 - Vegyél fel következőnek kéket! Jól megy majd a hajadhoz!

 - Asa...
 - Hm?
 - Ez egy hálóing...

 - Na! Ez már a megfelelő irányba halad! De lehetne kicsit sötétebb színű!
 - A kesztyűk maradhatnak?
 - Nem!!
 - Ajj már...

 - ...
 - Mi az?
 - ...
 - Rosa??
 - A cipő tetszik..

 - Asa...
 - Ajj, mi a baj már megint?
 - Az, hogy elég hamar be kell fejeznünk a ruha válogatást...
 - Mer?
 - Mer megtaláltuk a tökéletes ruhádat!

Az erdőben sétáltunk, már majd nem a kastélynál voltunk.
 - Te... Rosa...
 - Hm? - nézett rám halvány mosollyal a lány
 - Azt mondtad, hogy az a Bs srác, akit néztem amikor elájultam, Armin...
 - Aha. Az osztály társunk, Alexy ikre.
 - De... Alexy ikre, Armin a mi osztály társunk! Ott is volt, amikor bemutatkoztam o.főn!
 - Mi? De hogy is! Armin Bs, Alexy meg velünk van a Cben! Pont azért, mert ikrek, és folyton azon barmultak, hogy összekeverik magukat! Ezért kerültek külön osztályba.
 - De tisztán emlékszek! Azt mondta hogy vámpír, és folyton a telefonján játszott! Még csak rám se nézett!
 - Asa, lehet igazad van. De lehet nem. Igazából nem tudom. Sok furcsa dolog van az iskolánkban. Armin Blackwood ezen furcsaságok egyike, amik közé nem utolsó sorban te is tartozol.
 - Mi?! A suli fura dolgaihoz tartozok??
 - Igen. Elvégre, nem minden napi egy Albínó fehér holló, aki elájul, és mágia zavar lesz az agyán! - nevetett fel a lány.
Mindegy. Egy biztos: Amint visszaérünk, első dolgom lesz megkeresni ezt az Armin gyereket! VELEM senki sem járathatja a bolondját következmények nélkül!