Öt

 - Most mire várunk? - kérdeztem Mr. Faraize-t. Osztályfőnöki volt, és kész káosz uralkodott a teremben.
 - Hogy az igazgatónő bemondja a hangos bemondóba hogy melyik lesz a bál témája. - válaszolt unottan a tanár úr. Még csak rám se nézett.
Bunkó!
 - Mondott valamit, kisasszony? - húzta fel a szemöldökét a férfi
 - Ki? - néztem körül - Én?!
Faraize forgatta a szemeit, és visszatért a papírjai tanulmányozásához. Én meg Rosalyhoz tértem vissza.
 - Szerinted melyik nyer? - fordultam felé
 - A Téli Éjszaka. Szinte minden lány arra szavazott a suliba. És nem kis létszámban vagyunk itt lányok.
 - Tényleg? Pedig a mi osztályunkba csak 4 lány jutott...
 - Ugye azt tudod, hogy itt 13 év folyam van, és 11 tagozat?
 - Komolyan?! - kerekedett ki a szemem - Huh... várjunk csak! Mi melyik tagozatban vagyunk?
 - 9c-sek vagyunk. Nem tudtad? - húzta fel az egyik szemöldökét.
 - Nem igazán... - nevettem fel kínosan. - De visszatérve az eredeti témánkhoz: szerinted a fiúk melyikre szavaztak?
 - A legtöbben a mézes kalácsra. A többi téma "túl nyálas" nekik - sóhajtott egyet - Nem valami romantikus alkatok. De a fiúk közül is sokan szavaztak a Téli Éjszakára. Az Éjjelifényre szinte mindenki azt vallja, hogy nyárra kéne félre tennünk, amikor szabadtéri bált is rendezhetünk.
 - Wow... - kerekedett el a szemem - Rosa, te honnan tudsz ilyeneket?
 - Egy ezüstróka tud egy s mást! - villantotta rám az apró, de tű hegyes agyarait.
Vissza vicsorogtam rá a teljesen kiengedett 10 centis agyaraimmal, mire először megrettenve, majd kacagva nézett rám.
 - Kuss! - intette csendre az osztályt nem valami kedvesen Faraize. - Kezdődik!
Mindenki elhallgatott.
 - Kedves Diákjaim! - recsegett a hangos bemondó. Mindenki a hangszórót nézte, mintha valami tévé lenne. - A nyertes téma az nem más miiiint.... - idegtépő hatás szünet - A Téli Éjszaka!
Behallatszott a többi osztályból a lányok éljenzése. Nálunk semmi ilyen nem volt. Csak mi négyen össze pacsiztunk a fiúk megmorogtak egy sort.
 - Nem igaz már, hogy ilyen gyerekesek vagytok! - vágta csípőre a kezét Kim - Mégis mi a francért jobb téma a mézes kalács?! Talán jobban örültetek volna ha wishky helyett cukor szirupot kellene szopogatnotok? Vagy talán már mind át léptetek arra a szintre mint Alexy?! - mutatott a Kékségre - Ne érts félre Alex, semmi esetre nem akarlak megbántani! - fordult egy pillanatra a fiú felé, aki mosolyogva megrázta a fejét jelezvén, hogy nem vette magára - Sokkal szívesebben látnátok a lányokat ormótlan Mézes kalács jelmezben, mint kivágott, dögös koktél ruhákban?! Az isten szerelmére! Gondolkozzatok már!
Mi egyet értően bólogattunk, a fiúk meg kínosan hallgattak.
 - Kimberly, örülök, hogy átvetted a fegyelmező szerepet. Így nekem kevesebb a dolgom, de most kérlek ülj le! - nézett fel pár pillanatig a roppant érdekes papírjai közül Faraize. - Esetleg valakinek van kérdése a bállal kapcsolatban?
 - U u u uuuuuuu! - jelentkezett Viola - Frazie tanár úúúúúúúúúúúúr! - majd kiesett a padból, úgy ugrált.
 - Faraize. - javította ki a tanár úr.
 - Persze, oké. - bólogatott Viola, mint aki felfogta. - Nos, Mr. Frazie... - kezdett volna bele
 - Faraize! - most már arra is méltóztatott, hogy felemelte a fejét és a lilára nézett.
 - Jó. - bólintott Viola eléggé "hagyjuk már! túl van tárgyalva" stílusban - Na, azt akartam mondani Mr. Frazie...
Erre már mindenki elkezdett röhögni.
 - Persephone kisasszony, szerintem jobban járna ha fel sem szólalna! - morgott a tanár úr.
Viola már a szájával formázta a "De Mr. Frazie..." szavakat, amiket elnyomott már a csengő szó.
Ez után jött 2 lénytan, 1 bűbájtan, 1 matek, és 1 élőholtak történelme.
KFS óra előtt Rosával megint benn maradtunk. Mire a B-s lányok bevonultak, gazdagabbak lettünk azzal az információval, hogy Rosát véresen komolyan ki kell zárni a stoppolgatásból, mer most már teljesen komoly "fázisba" ért a kapcsolatuk Leight-el. Meg azzal, hogy ez az Amber, meg Deborah csaj kész ribanc, és hiába vagyunk csak 15 évesek, már is kavartak a fél tagozattal. Meg megint indult a vita, hogy Alexy miért stoppolt le engem ha meleg. Mer igen, Alexy az aki meleg létére le stoppolt engem. De ezt persze nem tudtuk meg, hogy ki volt a másik, aki engem lestoppolt, de eddig hülyeségnek tartotta ezt az egészet. Pedig az érdekelt volna a legjobban.
 - Nem is tudtam, hogy van barátod! - fordultam havernőm felé amikor az erdő felé sétáltunk, mert most kültéren volt megtartva az óra.
 - Elfelejtettem mondani? - lepődött meg a lány - Juj! Majd tanulószoba után bemutatom!
 - Mesélj róla! - böködtem meg mosolyogva az oldalát.
 - Hát... tizenegyedikes... Lysnder bátyja. Ő is vízköpő. Fekete haja és szemei vannak... - kezdte sorolni, de nekem teljesen más felé kalandozott a figyelmem...