Négy

 - Gyerekek, új diák érkezett az osztályunkba! - vonult be a tanár úr velem a sarkába - Kisasszony, kérem. Mutatkozzon be! És ha lehet meséljen egy kicsit magáról, és a fajtájáról. Maga egy fajnak elég különleges és leírhatatlanul ritka ágazatát képviseli.
 - Öm.. nos igen... - hajtottam le a fejemet. jesszus kulcs! mikor lettem én ilyen félénk?! - Asina Isabelle North vagyok. De jobb szeretem az Asát. Mutálódott Albino Wendigo vagyok. Mondhatni hogy fehér holló. - gyorsan elregéltem hogy mit értek ez alatt - Kérdés esetleg...? - néztem körbe
 - Miért kellett ide jönnöd? - kérdezte egy kék hajú fiú. rózsaszín szemei voltak
 - Hát... van némi problémám az éhségemmel...
 - Csak nem fel ettél pár embert, szivi? - kiabált be a szirén srác
 - Hát.. nem csak embereket... ! - nyaltam meg a számszélét, mire a szirén srác nyelt egyet.
Pár percig csend volt, és mikor a tanár úr már nyitotta a száját, valaki benyögött még egy kérdést:
 - Miket ettél meg?
 - Tessék?! - pördültem a hang irányába.
Castiel.
 - Mit kérdeztél? - emelte fel kíváncsian az o.fő a tekinteté. Ő nem hallotta  kérdést.
 - Wendigo vagy. Kell lennie égetett tetoválásodnak nem? - Castiel ezt úgy mondta mintha előbb is pont ugyan ezt kérdezte volna. Hangja nyugodt volt.
 - Hát... - elképesztően meg voltam lepődve. - Van egy.A hasamon. - nem mertem szólni a másik háromról, amik a tarkómon, a bal lapockámon, és a jobb combom felső, belső igen, tudom hogy ez hülyén hangzik felén volt.
 - Úúúúú! - csillant fel a kék hajú srác szeme - Megmutatod? Légysziiiiiiiiii!
Nyeltem egyet.
Hát jó.
Egy aprócska kis varázslattal rejtegettem eddig a tetoválásomat, vagy hogy pontosak legyünk, az égésnyomomat. Mivel ez egyik has villantós felsőmet vettem fel, így elegendő volt csak az, hogy a megfelelő varázsszavakat mormogva végig simítottam a hasamon.
 - Meg csodálta mindenki? - kérdeztem kissé zavartan, és már készen álltam arra, hogy újra láthatatlanná tegyem az égés nyomomat.
 - Miért tünteted el? - nézett fel a telefonjából egy fekete hajú fiú. Szemei kékek voltak, és elképesztően hasonlított a kék hajúra
 - Mert... az emberek... - basszus! Már nem emberek között vagyok! Akkor nem is kell vissza fognom magamat! Leeresztettem a kezemet. - Eddig el kellett tüntetnem. A szokás hatalma.
 - Én Mr. Faraize vagyok, az osztály főnök, és időutazó. Most - fordult az osztály felé - kérem, mutatkozzanak be! Kezdjük mondjuk... Alexander!
 - Alexander vagyok, de jobb szeretem az Alexyt. - vigyorgott rám a kékség. Alsó és felső szemfogai hegyesek voltak. - Vámpír lennék, már vagy 1500 éve.
 - Armin. Alexy ikre. Szintén vámpír. - dünnyögte a fekete hajú fiú. Szemét le se vette a telefonjáról.
 - Rosa vagyok. A szobatársad! - vigyorgott a drága ezüstróka, aki Alexy mögött ült. Mellette egy üres hely volt, ami most már az én tulajdonomban állt.
 - Kim. De engem is ismersz már. Nézd inkább őt! - bökött barátságosan a mellette ülő lila hajú lányra.
 - Viola vagyok. - hangja olyan volt mint a hangos suttogás. - Lidérc.
Velem együtt csak 4 lány van az osztályban?!
A következő padsort Nataniel, és Kentin kezdte. mögöttük ült  szirén srác, vagyis Dakota. A leghátsó padban pedig Castiel, akinek a haja vörös volt, mellette pedig Lysander, a vízköpő.
Hét fiú, és négy lány. Összesen 11 fő... alacsony létszám...
Leültem Rosaly mellé.
 - Nos, meg kellene nekünk is szavazni a Karácsonyi Bál témáját. Már minden osztály leadta a szavazatait, Az igazgatónő csak ránk vár. A témák a táblán, Mindenki írja fel a számára legszimpatikusabbat egy papírra, és dobja bele ebbe a dobozba! - ütögette meg az asztalon lévő ládát.
Három téma. Gyerünk, Asina! válassz!

Mézeskalács
Éjjelifény
Téli Éjszaka

Nekem a Téli Éjszaka volt a legszimpatikusabb. Habár fogalmam sincs, hogy hogyan értik a témákat.
 - Te mire szavazol, Rosa? - súgtam.
 - A Téli Éjszakára. Te?
 - Én is.
Az órák hamar elröppentek. Mire észbe kaptam már Képesség Fejlődés Segítőre (röviden KFS) tartottunk. A torna csarnokban volt elméletileg, de most  az udvaron tartották.
A lány öltöző közvetlenül a fiú öltöző mellett volt. Mi, a négy lány halkan cseverésztünk, és tökéletesen hallottuk, ahogy a fiúk röhögve magyarázzák melyik csajt lenne érdemes "meghúzni".
A lányok csak forgatták a szemüket, és gyorsan bekötötték a cipő fűzőjüket, hogy végre megszabadulhassanak a fiúk perverz szövegelésétől.
Csak én és Rosa maradtunk benn. Egymásra néztünk. Jól tudtam, hogy ugyan arra gondol, amire én.
Felálltunk, és a fülünket a falhoz tapasztottuk. Habár a fal tompított anyit a hangokon, hogy ne tudjuk ki venni, hogy ki mondja, de attól még a szavakat tisztán hallottuk.
 - És? Mi van az új lánnyal?
 - Ki stoppolja le?
 - Én már majd nem megcsókoltam! - ez tuti z az irritáló szirén volt!
 - Én le stoppolom!
 - He? Te eddig még nem is szálltál be a stoppolásba!
 - Ja! Azt mondtad gyerekes hülyeség!
 - Van ilyen... !
 - De én stoppoltam le legelőször!
Pár percig csönd.
 - De... te meleg vagy... nem?
 - De.
 - Hát akkor?
A többit nem hallottuk, mer berombolt egy csapat lány az öltözőbe. Vihogtak, mint a kerge zebrák.
 - Ez meg ki? - mutatott rám megdöbbenve egy ázsiai lány
 - Lisa, ez egy új diák... - sóhajtott a barna hajú, szemöldök piercinges.
 - De mi a neve? - kérdezte elhúzva a száját egy pillangó tetoválásos.
Rosára néztem.
 - Asa, ők itt a B-s lányok. - sóhajtott - Amber - a szőke kék szemű. Kicsit hasonlított Natanielre - Lisa - az ázsiai - Charlotte - a szemöldökpiercinges - Deborah - a pillangó tetoválásos - és Carla - rózsaszín hajpántos, világos barna hajú.
Bólintottam. Mivel mindketten az edző cuccunkban voltunk már, ezért belekaroltam a havernőmbe, és kivonultunk az öltözőből.