Hat

Kim és Viola ott álltak az erdő szélén, és egy csapat fiúval beszélgettek. Szintén edző ruhákban voltak. Nagy valószínűséggel a B-s fiúk voltak.
Egy héten egyszer van KFS óránk, az is a B-sekkel összevonva. Múlthéten egy B-s fiút sem láttam, mer mind ellógták az órát... És, úgy tűnik ők se láttak még engem, mivel néhány úgy bámult, hogy majd kiesett a szemük! Sőőőt! Az egyiknek ki is esett! Valószínűleg zombi a srác.
Lehajoltam, és felvettem a lábam elé gurult szem golyót.
Barna.
 - Ezt elejtetted! - nyomtam a zombi kezébe, aki egy nyamvadt szót nem bírt kinyögni a megdöbbenéstől.
Kínos csönd telepedett a körül-belül 10 fős társaságra.
 - Ki vagy te? - a hang irányába fordultam. A hideg hétszer is kirázott a fiú láttán, ami azért teljesítmény, ha egy wendigóról van szó! Fekete, kissé lenőtt haj, jég kék szemek. Bőra halvány volt, sápadt rózsaszín beütésű.
Mi a franc vagy te?
 - Én kérdeztem előbb! - hideg szemei továbbra is rám szegeződtek. Pont olyan szeme volt, mint a család tagjaimnak. Ha nem lenne ez az albínóság, akkor nekem is ilyen szemem lenne...
Teljesen lefagytam.  srác arcáról semmit nem lehetett elolvasni. Csak nézett engem. A levegőben ott lebegett a kérdése.
Ki vagy te?
Amint meghallottam a telepatikus hangját, éreztem, hogy a pulzusom lelassul. Nem olyan volt mint az én telepatikus hangom, vagy mint a családomé. igaz, mindenkinek más. Anyáé lágy, apáé tiszteletet parancsoló, Joshé erővel teli, az enyém jeges. De egy mindegyik telepátiában ugyan az: suttogás.
De ez nem az volt. Erőteljes, parancsoló volt. Szinte olyan, mintha válasz nélkül, magával a betűkkel próbálná meg erőszakkal kivágni az agyamból az információt.
Fáj!
És ekkor megtörtént.
Mindent fekete-fehérben láttam. Minden lelassult körülöttem. Minden meg változott, kivéve az a kék, jeges tekintet. Az volt az egyetlen, fájdalmas szín folt, ami elkísért a sötétségben.

Egy tengerparton sétáltam. Csönd volt, de már olyannyira, hogy nem csak a szívem dobogását, és a vérem folyását hallottam, ha nem mindent. Azt is, hogy húzódik a bőröm a mozgásnál, és hogy feszülnek meg az izmaim. Mezítláb voltam.
"Fáj?" - kérdezte egy hang.
Körül néztem, de sehol nem volt senki.
 - Mi fáj? - kérdeztem vissza
"Nem tudom."
 - Akkor miért kérded?
"Mert tudni akarom"
 - De hisz nem fáj semmim!
"Majd fog"
- Abban biztos vagyok.
"Fáj?"
 - Most? Nem.
"Majd mondd el, ha fáj"
 - Miért érdekel az téged?
"Mert tudni akarom, amikor fáj"
 - És ez miért fontos neked?
"Mert tudni akarom"
 - De miért akarod tudni?
"Mert kék"
 - Mi kék?
"Te"

Egy fehér szobában ébredtem fel. Mindenem sajgott. Óvatosan pislogva körül néztem.
Egyedül vagyok.
Csövek lógtak ki belőlem, de nem éreztem őket. Csak az elmémbe nyílaló, apró, tűszerű fájdalom. És az a kék szempár...
 - Ébren vagy? - hallottam egy óvatos hangot. Rásandítottam a szemem sarkából.
 - Mi történt? - kérdeztem. Megpróbáltam felülni, de elképesztően fájt.
 - Egyik pillanatban még ott álltál, és elég mérgesen néztél Arminra, aztán hirtelen hanyatt vágtad magad. Nyitva volt a szemed, és dermedten bámultál fel az égre, és azt suttogtad, telepatikusan is, meg rendesen is hogy "Fáj!" meg hogy "Kék". Amikor Kentinnel felhoztunk, teljesen olyan voltál, mintha magadnál lettél volna. A doktor úr megkérdezte, hogy mi baj, te mondtad hogy fáj. Mikor arra is rákérdezett, azt mondtad, hogy kék. Aztán felálltál, körül néztél, mintha most ébredtél volna fel valami álomból, és megint hanyatt vágódtál, de most a szemed is becsuktad. Nagyon aggódtunk érted! Senki sem tudta, hogy mi bajod lett!
 - Én se tudom... de mondd csak. mennyi ideig "aludtam"?
 - Nem sokáig. csak kb. 10 órát.

Egy- Két óra múlva kiengedtek az orvosi szárnyból. De a lelkemre kötötték, hogy majd csak holnap fogok kijönni a szobámból legközelebb.
 - De miért hajtogattad, hogy "Fáj", meg "Kék"? - kérdezte Rosa.
Az ágyán feküdt, feje lelógott is úgy nézett rám. Én törökülésben ültem, hátamat a falnak támasztva.
 - Nem tudom. Arra emlékszem, hogy egyszer telepatikusan mondtam, hogy "Fáj". Mer akkor tényleg fájt. Mintha valami kiakart volna vágni valamit az agyamból. Aztán minden lelassult, és fekete fehér lett. Aztán láttam kettő kék foltot. Mintha szemek lettek volna, vagy nem is tudom. Aztán már a kórházban ébredtem. Semmi másra nem emlékszem.
Nem akartam neki elmondani a tengerpartot, majd csak később. De hatalmas lelki furdalásom volt, amiért titkolózok.
 - Tényleg? Ez furcsa... - sóhajtott Rosaly
Hazudtam.

Öt

 - Most mire várunk? - kérdeztem Mr. Faraize-t. Osztályfőnöki volt, és kész káosz uralkodott a teremben.
 - Hogy az igazgatónő bemondja a hangos bemondóba hogy melyik lesz a bál témája. - válaszolt unottan a tanár úr. Még csak rám se nézett.
Bunkó!
 - Mondott valamit, kisasszony? - húzta fel a szemöldökét a férfi
 - Ki? - néztem körül - Én?!
Faraize forgatta a szemeit, és visszatért a papírjai tanulmányozásához. Én meg Rosalyhoz tértem vissza.
 - Szerinted melyik nyer? - fordultam felé
 - A Téli Éjszaka. Szinte minden lány arra szavazott a suliba. És nem kis létszámban vagyunk itt lányok.
 - Tényleg? Pedig a mi osztályunkba csak 4 lány jutott...
 - Ugye azt tudod, hogy itt 13 év folyam van, és 11 tagozat?
 - Komolyan?! - kerekedett ki a szemem - Huh... várjunk csak! Mi melyik tagozatban vagyunk?
 - 9c-sek vagyunk. Nem tudtad? - húzta fel az egyik szemöldökét.
 - Nem igazán... - nevettem fel kínosan. - De visszatérve az eredeti témánkhoz: szerinted a fiúk melyikre szavaztak?
 - A legtöbben a mézes kalácsra. A többi téma "túl nyálas" nekik - sóhajtott egyet - Nem valami romantikus alkatok. De a fiúk közül is sokan szavaztak a Téli Éjszakára. Az Éjjelifényre szinte mindenki azt vallja, hogy nyárra kéne félre tennünk, amikor szabadtéri bált is rendezhetünk.
 - Wow... - kerekedett el a szemem - Rosa, te honnan tudsz ilyeneket?
 - Egy ezüstróka tud egy s mást! - villantotta rám az apró, de tű hegyes agyarait.
Vissza vicsorogtam rá a teljesen kiengedett 10 centis agyaraimmal, mire először megrettenve, majd kacagva nézett rám.
 - Kuss! - intette csendre az osztályt nem valami kedvesen Faraize. - Kezdődik!
Mindenki elhallgatott.
 - Kedves Diákjaim! - recsegett a hangos bemondó. Mindenki a hangszórót nézte, mintha valami tévé lenne. - A nyertes téma az nem más miiiint.... - idegtépő hatás szünet - A Téli Éjszaka!
Behallatszott a többi osztályból a lányok éljenzése. Nálunk semmi ilyen nem volt. Csak mi négyen össze pacsiztunk a fiúk megmorogtak egy sort.
 - Nem igaz már, hogy ilyen gyerekesek vagytok! - vágta csípőre a kezét Kim - Mégis mi a francért jobb téma a mézes kalács?! Talán jobban örültetek volna ha wishky helyett cukor szirupot kellene szopogatnotok? Vagy talán már mind át léptetek arra a szintre mint Alexy?! - mutatott a Kékségre - Ne érts félre Alex, semmi esetre nem akarlak megbántani! - fordult egy pillanatra a fiú felé, aki mosolyogva megrázta a fejét jelezvén, hogy nem vette magára - Sokkal szívesebben látnátok a lányokat ormótlan Mézes kalács jelmezben, mint kivágott, dögös koktél ruhákban?! Az isten szerelmére! Gondolkozzatok már!
Mi egyet értően bólogattunk, a fiúk meg kínosan hallgattak.
 - Kimberly, örülök, hogy átvetted a fegyelmező szerepet. Így nekem kevesebb a dolgom, de most kérlek ülj le! - nézett fel pár pillanatig a roppant érdekes papírjai közül Faraize. - Esetleg valakinek van kérdése a bállal kapcsolatban?
 - U u u uuuuuuu! - jelentkezett Viola - Frazie tanár úúúúúúúúúúúúr! - majd kiesett a padból, úgy ugrált.
 - Faraize. - javította ki a tanár úr.
 - Persze, oké. - bólogatott Viola, mint aki felfogta. - Nos, Mr. Frazie... - kezdett volna bele
 - Faraize! - most már arra is méltóztatott, hogy felemelte a fejét és a lilára nézett.
 - Jó. - bólintott Viola eléggé "hagyjuk már! túl van tárgyalva" stílusban - Na, azt akartam mondani Mr. Frazie...
Erre már mindenki elkezdett röhögni.
 - Persephone kisasszony, szerintem jobban járna ha fel sem szólalna! - morgott a tanár úr.
Viola már a szájával formázta a "De Mr. Frazie..." szavakat, amiket elnyomott már a csengő szó.
Ez után jött 2 lénytan, 1 bűbájtan, 1 matek, és 1 élőholtak történelme.
KFS óra előtt Rosával megint benn maradtunk. Mire a B-s lányok bevonultak, gazdagabbak lettünk azzal az információval, hogy Rosát véresen komolyan ki kell zárni a stoppolgatásból, mer most már teljesen komoly "fázisba" ért a kapcsolatuk Leight-el. Meg azzal, hogy ez az Amber, meg Deborah csaj kész ribanc, és hiába vagyunk csak 15 évesek, már is kavartak a fél tagozattal. Meg megint indult a vita, hogy Alexy miért stoppolt le engem ha meleg. Mer igen, Alexy az aki meleg létére le stoppolt engem. De ezt persze nem tudtuk meg, hogy ki volt a másik, aki engem lestoppolt, de eddig hülyeségnek tartotta ezt az egészet. Pedig az érdekelt volna a legjobban.
 - Nem is tudtam, hogy van barátod! - fordultam havernőm felé amikor az erdő felé sétáltunk, mert most kültéren volt megtartva az óra.
 - Elfelejtettem mondani? - lepődött meg a lány - Juj! Majd tanulószoba után bemutatom!
 - Mesélj róla! - böködtem meg mosolyogva az oldalát.
 - Hát... tizenegyedikes... Lysnder bátyja. Ő is vízköpő. Fekete haja és szemei vannak... - kezdte sorolni, de nekem teljesen más felé kalandozott a figyelmem...

Négy

 - Gyerekek, új diák érkezett az osztályunkba! - vonult be a tanár úr velem a sarkába - Kisasszony, kérem. Mutatkozzon be! És ha lehet meséljen egy kicsit magáról, és a fajtájáról. Maga egy fajnak elég különleges és leírhatatlanul ritka ágazatát képviseli.
 - Öm.. nos igen... - hajtottam le a fejemet. jesszus kulcs! mikor lettem én ilyen félénk?! - Asina Isabelle North vagyok. De jobb szeretem az Asát. Mutálódott Albino Wendigo vagyok. Mondhatni hogy fehér holló. - gyorsan elregéltem hogy mit értek ez alatt - Kérdés esetleg...? - néztem körbe
 - Miért kellett ide jönnöd? - kérdezte egy kék hajú fiú. rózsaszín szemei voltak
 - Hát... van némi problémám az éhségemmel...
 - Csak nem fel ettél pár embert, szivi? - kiabált be a szirén srác
 - Hát.. nem csak embereket... ! - nyaltam meg a számszélét, mire a szirén srác nyelt egyet.
Pár percig csend volt, és mikor a tanár úr már nyitotta a száját, valaki benyögött még egy kérdést:
 - Miket ettél meg?
 - Tessék?! - pördültem a hang irányába.
Castiel.
 - Mit kérdeztél? - emelte fel kíváncsian az o.fő a tekinteté. Ő nem hallotta  kérdést.
 - Wendigo vagy. Kell lennie égetett tetoválásodnak nem? - Castiel ezt úgy mondta mintha előbb is pont ugyan ezt kérdezte volna. Hangja nyugodt volt.
 - Hát... - elképesztően meg voltam lepődve. - Van egy.A hasamon. - nem mertem szólni a másik háromról, amik a tarkómon, a bal lapockámon, és a jobb combom felső, belső igen, tudom hogy ez hülyén hangzik felén volt.
 - Úúúúú! - csillant fel a kék hajú srác szeme - Megmutatod? Légysziiiiiiiiii!
Nyeltem egyet.
Hát jó.
Egy aprócska kis varázslattal rejtegettem eddig a tetoválásomat, vagy hogy pontosak legyünk, az égésnyomomat. Mivel ez egyik has villantós felsőmet vettem fel, így elegendő volt csak az, hogy a megfelelő varázsszavakat mormogva végig simítottam a hasamon.
 - Meg csodálta mindenki? - kérdeztem kissé zavartan, és már készen álltam arra, hogy újra láthatatlanná tegyem az égés nyomomat.
 - Miért tünteted el? - nézett fel a telefonjából egy fekete hajú fiú. Szemei kékek voltak, és elképesztően hasonlított a kék hajúra
 - Mert... az emberek... - basszus! Már nem emberek között vagyok! Akkor nem is kell vissza fognom magamat! Leeresztettem a kezemet. - Eddig el kellett tüntetnem. A szokás hatalma.
 - Én Mr. Faraize vagyok, az osztály főnök, és időutazó. Most - fordult az osztály felé - kérem, mutatkozzanak be! Kezdjük mondjuk... Alexander!
 - Alexander vagyok, de jobb szeretem az Alexyt. - vigyorgott rám a kékség. Alsó és felső szemfogai hegyesek voltak. - Vámpír lennék, már vagy 1500 éve.
 - Armin. Alexy ikre. Szintén vámpír. - dünnyögte a fekete hajú fiú. Szemét le se vette a telefonjáról.
 - Rosa vagyok. A szobatársad! - vigyorgott a drága ezüstróka, aki Alexy mögött ült. Mellette egy üres hely volt, ami most már az én tulajdonomban állt.
 - Kim. De engem is ismersz már. Nézd inkább őt! - bökött barátságosan a mellette ülő lila hajú lányra.
 - Viola vagyok. - hangja olyan volt mint a hangos suttogás. - Lidérc.
Velem együtt csak 4 lány van az osztályban?!
A következő padsort Nataniel, és Kentin kezdte. mögöttük ült  szirén srác, vagyis Dakota. A leghátsó padban pedig Castiel, akinek a haja vörös volt, mellette pedig Lysander, a vízköpő.
Hét fiú, és négy lány. Összesen 11 fő... alacsony létszám...
Leültem Rosaly mellé.
 - Nos, meg kellene nekünk is szavazni a Karácsonyi Bál témáját. Már minden osztály leadta a szavazatait, Az igazgatónő csak ránk vár. A témák a táblán, Mindenki írja fel a számára legszimpatikusabbat egy papírra, és dobja bele ebbe a dobozba! - ütögette meg az asztalon lévő ládát.
Három téma. Gyerünk, Asina! válassz!

Mézeskalács
Éjjelifény
Téli Éjszaka

Nekem a Téli Éjszaka volt a legszimpatikusabb. Habár fogalmam sincs, hogy hogyan értik a témákat.
 - Te mire szavazol, Rosa? - súgtam.
 - A Téli Éjszakára. Te?
 - Én is.
Az órák hamar elröppentek. Mire észbe kaptam már Képesség Fejlődés Segítőre (röviden KFS) tartottunk. A torna csarnokban volt elméletileg, de most  az udvaron tartották.
A lány öltöző közvetlenül a fiú öltöző mellett volt. Mi, a négy lány halkan cseverésztünk, és tökéletesen hallottuk, ahogy a fiúk röhögve magyarázzák melyik csajt lenne érdemes "meghúzni".
A lányok csak forgatták a szemüket, és gyorsan bekötötték a cipő fűzőjüket, hogy végre megszabadulhassanak a fiúk perverz szövegelésétől.
Csak én és Rosa maradtunk benn. Egymásra néztünk. Jól tudtam, hogy ugyan arra gondol, amire én.
Felálltunk, és a fülünket a falhoz tapasztottuk. Habár a fal tompított anyit a hangokon, hogy ne tudjuk ki venni, hogy ki mondja, de attól még a szavakat tisztán hallottuk.
 - És? Mi van az új lánnyal?
 - Ki stoppolja le?
 - Én már majd nem megcsókoltam! - ez tuti z az irritáló szirén volt!
 - Én le stoppolom!
 - He? Te eddig még nem is szálltál be a stoppolásba!
 - Ja! Azt mondtad gyerekes hülyeség!
 - Van ilyen... !
 - De én stoppoltam le legelőször!
Pár percig csönd.
 - De... te meleg vagy... nem?
 - De.
 - Hát akkor?
A többit nem hallottuk, mer berombolt egy csapat lány az öltözőbe. Vihogtak, mint a kerge zebrák.
 - Ez meg ki? - mutatott rám megdöbbenve egy ázsiai lány
 - Lisa, ez egy új diák... - sóhajtott a barna hajú, szemöldök piercinges.
 - De mi a neve? - kérdezte elhúzva a száját egy pillangó tetoválásos.
Rosára néztem.
 - Asa, ők itt a B-s lányok. - sóhajtott - Amber - a szőke kék szemű. Kicsit hasonlított Natanielre - Lisa - az ázsiai - Charlotte - a szemöldökpiercinges - Deborah - a pillangó tetoválásos - és Carla - rózsaszín hajpántos, világos barna hajú.
Bólintottam. Mivel mindketten az edző cuccunkban voltunk már, ezért belekaroltam a havernőmbe, és kivonultunk az öltözőből.

Három

 - Hogy mi a franc? - néztem megrökönyödve az elf srácra - Nataniel...
 - Nate! - javított ki
 - Nate, minek kell ez?!
 - Nem tom. - Hazudott - De minden diáknak ki kell töltenie.
Nagyot sóhajtva megfogtam a tollamat, és magam elé húztam a papírt.


Név: Asina Isabelle North

Becenév: Asa

Születési év: 2000

Faj(részletesen ha kell): Mutálódott Albino Wendigo (Fehér Holló)

Dolgok, melyek megnyugtatnak: Tűzijáték hangja, kockás takarók, hó, kiscicák

Dolgok, melyek idegesítenek: Hangzavar, túlzott meleg, hiszti, túl tárgyalni dolgokat

Ételek, melyeket szeretek: Hús

Ételek, melyeket nem szeretek: Zöldségek

Italok, melyeket szeretek: Vér, dinnyeszörp, kávé, tea

Italok, melyeket nem szeretek: Szénsavas víz, Alkoholos italok

Bőrszín: Fehér

Hajszín: Fehér

Szemszín: Piros

Karmok/Agyarak hosszúsága (ha vannak): Karmok (teljesen kiengedve): 5 cm Agyarak (teljesen kiengedve a legnagyobb): 10 cm

Hatással van e a telihold? Minimálisan

Vérmérséklet (elég egy szó is): Szinte mindig nyugodt, néha heves


Miféle bugyuta kérdések ezek?! Hát, elég bugyuták!
 - Nesze! - dobtam Nataniel elé a lapot. - Most már mehetek?
Bólintott, és belerakta az aktámba a papírt.
Gyorsan rohantam a folyosón. Szinte nem is figyeltem hogy hol vagyok ami igen nagy hiba volt. Csak akkor vettem észre, hogy nagyon nem a lányok emeletén vagyok, amikor egy csapat alsó gatyás fiú rohant el mellettem.
Ki kerekedett szemmel néztem körbe. Ez a fiúk emelete!
 - Jesszusom! - levert e víz ilyen is ritkán van - Hogy a francba kerültem én ide.
 - A lépcsőn, aranyom. A lépcsőn! - hallottam egy hangot a hátam mögött, és karok fonódtak a derekam köré.
Megpördültem, és pofon vágtam azt a hosszú, szőke hajú, rikító kék szemű srácot.
 - Mit képzelsz?! - sziszegve kivillantottam az agyaraimat
 -Nyugalom, szépségem! -hangja lágy volt, és dallamos. Akaratlanul is lenyugodtam. - Mondd csak, ki vagy te?
 - Asina... -alig tudtam kinyögni - vagyis... Asa...
 - Hm... Asina... gyönyörű neved van bogaram! - hangja gyönyörű volt, szinte rabul ejtett. Szelíden neki nyomott a falnak, és fölém hajolt. Ajkai pár centire voltak csak az enyémtől, mire feleszméltem, és egy jól irányzott rúgással kiszabadítottam magamat.
 - Hogy merészeled... rohadt szirén! - sziszegtem. El sem hiszem, hogy hagytam hogy rám másszon! Sarkon fordultam, és elrohantam.
Még is mit képzel...?
Hirtelen neki rohantam valakinek.
Meglepetten pislogtam a fekete pólóra, ami a szemem magasságában volt, és a dög cédulákra.
Kentin
 - Öm... nem hittem volna, hogy valaha is én mondom ezt egy lánynak, és nem fordítva de... a szemem itt van! - mutatott a gyönyörű mély zöld szemeire.
 - Jaj bocsi! csak a dögcéduládat néztem!
 - Jó mi? - vigyorgott
 - Aha! Nekem is van!
 - Kentin vagyok!
 - Tudom! - nevettem fel
 - Mi... ja a dög cédula! - nevetett ő is
 - Én Asa vagyok. Új lány. Mutálódott Albino Wendigo. Te?
 - Sárkány. - felhúzta a pólója ujját, hogy megvillanjanak barnás zöld pikkelyei.
 - De menő... - kerekedett el a szemem a pikkelyek gyönyörű csillogásától ugyan Asa! ezt senki nem veszi be! mindenki tudja hogy a bicepszét bámultad! Aztán gyorsan kapcsoltam - Figyu.. kicsit eltévedtem... a lányok emeletét keresem, a 747-es szobával.. nem tudnál segíteni?
 - Természetesen! - ajándékozott meg egy édes mosollyal.
A fiúk emelete a nyugati szárnyban volt, a 4. emelet E folyosóján, a lányoké pedig a keleti szárny 7. emeleti C folyosóban... hogy én hogy tudtam így eltévedni...
 - Amúgy nem csak egy folyosója van a lányoknak, meg a fiúknak. asszem 10. egy folyosón 100 lakó szoba van. ti a hetedik közepe fele vagytok, ezért a ti szobátok a 747-es. Az én szobám a negyedik elején van, ezért a 418-as. - regélte Kentin
Bólintottam. Nem-igen tudtam mit kezdeni ezzel az információval, de most az egyszer nem akartam bunkó lenni, ezért inkább nem szóltam semmit.
 - Itt lennénk! - állt meg hirtelen, amire én nem igen számítottam, így sikeresen újra neki mentem.
 - Bocsi! - az ajtóra néztem - Köszönöm.
Kentin elmosolyodott, és elment.
Hát jó. Mindenki itt vigyorog rám, akivel eddig beszéltem. Ez tényleg másik suli.